lengyelek lelki gondozása Magyarországon, 1900-1945: Hazánkat az 1860-es években érte el a munkát kereső lengyelek első hulláma. →Lengyelország fölosztása után ugyanis milliók vándoroltak ki Eu. és Amerika országaiba, megélhetést, munkát keresve. Az 1900-i népszámlálás Mo-on a „jelenlevő népesség anyanyelve” szerint (Horvát-Szlavóno. és a jelenlévő katonaság nélkül) 25.797 (Bpen 7704), 1910: össz. 40.537 (Bpen 18.537) lengy. nemzetiségű személyt ad meg. A stat. adatai azonban torzítanak, a létszám vsz. magasabb volt, s állandóan változott. Kihatott rá a hazai munkaerőszükséglet, az elvándorlás a lengy. ter-ekről és a m. ter-ekről történő továbbvándorlás. Módosította az adatokat a szezonálisan munkát vállaló 8-10 ezer idénymunkás és az asszimilácíó is. - Az 1920-as népszámlálás a „jelenlevő népesség születési ország szerint”-i adatsora szerint Mo-on 15.399 lengy. földön született személy élt; legtöbbjük a Bp-et is magába foglaló Duna-Tisza közötti területen, Bpen 8951 fő. A tatai, tatabányai bányavidéket magába foglaló Duna jobbparti vm-kben számuk 1473; a borsodi iparvidéket és Zemplén vm-t is magába foglaló Tisza jobb parti vm-kben 1215 fő. A lengy. anyanyelvűek száma a stat. szerint 7541 fő (a különbözetet jelentő 7858 fő magyar v. elenyésző számban egyéb anyanyelvűnek vallotta magát). Bár a lengy-ek száma föltehetően magasabb volt a megadott adatoknál, jelentős a létszámcsökkenés. A több tízezres visszaesés csak részben magyarázható a ter. elcsatolásokkal. Fontos szerepet játszott az újjászülető Lengyo-ba történt visszavándorlás, ill. a Tanácsközt. harcaiban való részvétel miatt is jó néhányan Ny-ra távoztak a megtorlás elől. - A két vh. közötti időszakban a lengy. bevándorlás minimálisra csökkent. A lengy-ek főként Bpen és a bányavárosokban, Tatabányán, Dorogon, Salgótarjánban stb. telepedtek le. Elsősorban a téglagyárakban, ipari üzemekben, bányákban foglalkoztatták őket. Bpen a legnépesebb kolónia Kőbányán alakult ki, ahol a lengy. munkások száma 1901: közel 3 ezer, s 1914: a közeli Pestszentimre, Pestszenterzsébet és Pestszentlőrinc lengy. lakóival együtt elérte a 15 ezret. -

A többségében r.k. vallású lengy-ek lelki gondozását szlovákul beszélő papokkal próbálták megoldani. Kőbányán a régi (Kápolna téri) kpnát használták a téglavető és gyári munkások. Évente 1x egyhetes lelkigyakorlatot tartott részükre a →Kőbányai Szent László plébánia plnosa, 1902-12: →Hock János, akit egy galíciai jezsuita segített munkájában. Más ker-ekben a lengy. munkások a közeli plébtp-okba jártak vasár- és ünnepnapokon a reggel 6 órai misére. - Jósef Bilczewski lembergi érs. a bpi lengy. hívek kérésére 1905: és 1907: Mo-ra látogatott. Találkozott Vaszary Kolos hgprím-sal és Apponyi Albert vallás- és közokt-ügyi min-rel is. Támogatásukat kérte ahhoz, hogy egy lengy. pap állandó fizetéssel működhessen Bpen, s fölvetette egy lengy. tp. építésének szükségességét is. Apponyi a kérést teljesítette, és az esztergomi érs. által alkalmazásra kerülő lengy. pap díjazására a Vallásalapból fizetés címén évi 1500 korona, lakbér címén évi 400 korona folyósításáról határozott. A későbbiekben a fizetést a m. papokéval együtt rendezték időről-időre. - A tp. ügyében Vaszary Kolos a főv-hoz fordult, miután az épület biztosítása annak kegyúri joga volt. A székesfőv. tanácsa a prímás személyére hivatkozva hozzájárult ahhoz, hogy a kőbányai kpnát (lebontásáig) a lengy-ek használhassák. Hock plnos azonban a régi, leromlott állapotú kpnát nem tartotta alkalmasnak arra, hogy az új lelkészség közp-ja legyen, ezért az új tp. építése érdekében 1909. IX. 8: megalakult a Lengy. Katolikus Templom Építési Egyesület, neve 1911. IV. 2: Segítő Boldogasszony Templomépítő Egyesület. Célja: Bp. X. ker-ében élő r. k. m-ok és lengy-ek számára tp. építése és fönntartása. Első világi elnöke Szapáry Pálné, szül. Przezdziecka grnő, egyh. elnöke az 1908. IX: Bp-re érkezett lengy. pap, Danek Vince lett. A tp-építés fölött védnökséget vállalt Vaszary érs. és Zita kirné, a vállalkozást X. Pius p. megáldotta. -

A székesfőv. törvényhatósági biz-a 1913. VI. 18: tárgyalta az egyes. kérvényét, amiben tp. és paplak céljára ingyenes használattal telket kért a X. ker-ben, s a kb. 800 fő befogadására alkalmas tp. mellé 400 m2-es paplak céljára ingyen átengedett az Óhegy és az Apaffy u. sarkán lévő telekből kb. 500 négyszögöl nagyságú ter-et. A telket az 1915: Bp-re látogató Wladyslaw Bandurski érs. megáldotta. A használati szerződést 1917. V. 31: írták alá, az építkezés azonban a háború és anyagi okok miatt csak 1925: kezdődött. Az építkezéshez szükséges összeget végül Danek Vincének az USA-ban (Bilczewski érs. ajánlólevelével és Csernoch János érs. engedélyével) tett gyűjtőkörútján 1923: adták össze az emigráns lengy-ek. Az alapkőletételre 1925: került sor. A terveket →Árkay Aladár készítette, a kivitelezésben →Sorg Antal építési vállalkozó vett részt, a munkások zöme lengy. volt. A színes üvegablakokon a lengy-ek és m-ok sorsközösségére utaló szenteket (pl. Hedvig kirnő) ábrázolták. A tp-ot a Szt Imre-év ünnepségeire Bp-re érkező August Hlond lengy. prímás 1930. VIII. 15: sztelte föl. - A tp-építő egyes. betöltötte feladatát, feloszlott. Danek Vince vez-ével 1927: megalakult a Szegényház Egyesület. A szegényházat a tp-mal határos telekre építették, megnyitására 1932 végén adott engedélyt a főv. Az idős, beteg emberek gondozását az 1933: Poznańból hívott Erzsébet apácák (3, majd 5) látták el. - A Lengy. Ház földszintje a kulturális és társasági élet otthona, a karitatív és a lengy-m. barátság ápolását szolgáló munka közp-ja is volt. A lengy. nemzeti ünnepek sztmisével kezdődtek a tp-ban, s a Lengy. Házban folytatódtak ünnepi műsorral. A lengy-ekre jellemző, hogy hűségesen őrizték hazai vallásos szokásaikat, pl. húsvétkor összejöttek a különféle lengy. egyes-ek tagjai a megszentelésre, azaz vacsorára, ahol az ételeket, elsősorban a tojást és a sonkát a fogyasztás előtt a meghívott pap megszentelte. Karácsonykor hasonló összejövetelen a karácsonyfa mellett szentelt kalácsot osztogattak egymásnak, ostyát törtek. Az iskolásoknak külön karácsonyi ünnepélyt rendeztek, ahol a szegények gyermekei ruhát, cipőt s különféle finomságokat kaptak. Az ünnepélyen rendszerint megjelent a lengy. követ és a konzul, annál is inkább, mert az ünnepélyt a lengy. nők társas köre rendezte, melynek védnökei rendszerint a követ és a konzul felesége voltak. -

A lengy. nemzeti tudat ápolását is a Lengy. Ház szolgálta. A magyar és a lengy. prímás között létrejött megegyezés értelmében a házat működtető egyes. pártfogója a lengy. prímás, a vezetés változásaihoz az ő tudta és beleegyezése kellett. A házban élénk kulturális élet folyt. A közös lengy-m. rendezvényekkel a hagyományos barátságot ápolták. Az egyh. és a lengy. állami ünnepek megünneplése, bálok, közös éneklés, amatőr műv. együttesek (kórus, színjátszó kör) a lengy. nemzeti érzés erősítését szolgálták. - Hasonló céllal alakultak egyes-ek már a századfordulón. Az 1867: alapított Lengy. Testvérsegélyező Egyesület elsődleges célja az elesettek segélyezése volt. Az 1891: (más forrás szerint 1898:) alakult Przyjazn, 'Barátság' a ker. munkások és kisiparosok társasága volt. A Ranna Jutrzenka, 'Hajnalcsillag' 1912: alakult a kat. munkások egyes-eként. 1934: cserkészcsapatot is alakítottak. Az egyes-ek dokumentumai hiányosan maradtak fenn, egy részüket hivatalosan be sem jegyezték. Bizonyos, hogy a munkásegyes-ek vallási, nemzeti és önsegélyező céllal alakultak, de működési formáikról, szervezetükről keveset tudunk. Taglétszámuk az 1910-es években kb. 500 fő, a két vh. között viszont alig érte el a 100 főt. A lengy. egyes-eknek fontos célja volt a ker. társasági élet szervezése, ezzel igyekeztek ellensúlyozni azt a morális pusztulást, amit a nagyvárosi élet okozott. - Az egyes-ek szinte mindegyike foglalkozott a lengy. iskoláztatás kérdésével. A m. hatóságok először 1901: adtak engedélyt lengy. magánisk. megnyitásához. A foglalkozásokat összesen 55 gyermek látogatta a kolóniából. A vállalkozás azonban hosszabb távon nem bizonyult sikeresnek. Fordulatot hozott a lengy. állam megalakulása és a kisebbségi kérdésben elfoglalt m. álláspont kedvező változása. A lengy. isk. ügyét a lengy. pléb. és a lengy. konzulátus és követség karolta fel. - 1920: Stanislawa Luczkowrska-Dlucha és Horváth Anna tanárnők szervezték meg a délutáni nyelvi oktatást, amit a VKM is engedélyezett. A résztvevők írást, olvasást, hittant és Lengyo. tört-ének és földrajzának alapjait tanulták. Az órákon a felnőttek is részt vehettek. Az isk-k hálózata 1927: már átfogta azokat a bpi ker-eket, ahol a legtöbb lengy. lakott. Az isk-k fenntartását nagyobbrészt a konzulátus fedezte, de támogatták a kolónia lakói és a lengy. külügymin. is. Az okt-ban az Erzsébet apácák is segítettek, vasárnapi isk. működött a Lengy. Házban. - A lengyelség megtartását szolgálták a kirándulások az anyaországba és a lengy. világtalálkozók. Az elsőn 1929: a mo-i lengy-eket Bartel János mérnök és Danek Vince képviselte. 1934: Biron Miksa gyárig. és Dragos Károly Piar gimn. tanár utazott Varsóba. -

A Szt Imre-évben (1930) és Serédi Jusztinián 1933. évi lengyo-i látogatását viszonozva 1933: és 1938: látogatott Mo-ra August Hlond lengy. prímás. A Bpen élő lengy-ekkel a lengy. tp-ban, a vidéken élőkkel, elsősorban bányászokkal, 1938: Dorogon a bányásztp-ban tartott szentmisén találkozott. A Bpen élő lengy-ek lelkigondozása is nehézségeket okozott, a vidéken élőké pedig szinte megoldhatatlan feladatot jelentett egy ember számára. A Mo-on élő 5 lengy. pap és szerz. közül egyedül Szczepan Sawaryn OSPPE segítette Danek Vince munkáját, időről-időre helyettesítve őt. A többieket koruk v. elfoglaltságuk akadályozta a segítségnyújtásban. Az 1930-as évek végére a konzuli jelentés szerint a bpi lengy-ek létszáma 11.766, a lengy. identitást őrzőké 1500 fő. 1939. IX. 1: a német, IX. 17: az orosz támadás után e szám gyökeresen megváltozott. - A Mo-ra érkezett polg. és katonai személyeket táborokban helyezték el (2000: számukat a történészek 100-140 ezerre teszik). A polg. menekültek táborai a lakóhelyükül szolgáló helység közigazg. határai között szerveződtek, szabad mozgásukat nem korlátozták, ügyeiket a BM IX., szegényellátási osztálya intézte. A lengy. katonák a HM 21. oszt-ához tartozó internáló táborokba kerültek. A menekült, idegen környezetbe került, mélyen vallásos lengy-ekben fokozott igényt volt hitük, vallási életük megélésére. Ennek kielégítésében lengy. menekült papok (közöttük táb. lelkészek, szerz-ek, teol. hallg-k) segítették a m. r.k. egyh-at. Összefogásukra az 1939. X. elején Bp-re érkezett és a pálosok gellérthegyi ktorában elszállásolt Karol Radonski włocławeki mpp. által vez. központ vállalkozott. Radonski a menekült papok számát XII. Pius p-nak küldött jelentésében 20-ra tette, ez 1940 elejére kb. 60-ra emelkedett. Bár Bpen már működött a lengy. tp. és a Kurátusi Hivatal, a háború borzalmai elől menekülő emberek sajátos helyzetéből adódott feladatok megoldására elsősorban a menekült lengy. papok jogállásának rendezése és külön egyh. hivatal felállítása vezethetett. A jogállásról Serédi Jusztinián prím. X. elején tárgyalt Radonski pp-kel, s a ppi kar 1939. X. 3-i döntése szerint a ~ az egyes pp-ök hatáskörébe tartozik, akik már az értekezleten megadták a joghatóságot az egyhm-jükben működni kívánó lengy. papoknak, „amennyiben azok a saját Ordináriusuk által ilyennel felruházva vannak”. Arról is döntöttek, hogy a Vöröskereszttől megkérik a lengy. papok névsorát, és „a szükséghez képest” szétosztják őket az orsz-ban. A prímás a lengy. lelkészek kérései között szereplő folyóirat kiadását azzal a feltétellel engedélyezte, hogy Radonski pp. vállalja a felelősséget a tartalmáért. Hozzájárult egy lengy. nyelvű imakv. kiadásához is. -

A menekültek 1939. X-XI: megalakították önálló szervezeteiket: a Civil Menekülteket Segélyező Mo-i Állampolgári Biz-ot, a Mo-on Internált Lengy. Katonák Képviseletét, a →Lengyel Római Katolikus Lelkipásztori Hivatalt, a Mo-i →Lengyel Egészségügyi Szolgálatot. A Biuletin Duszpasterstwa ÚSz-ből vett idézetekkel, szövegmagyarázatokkal, egyh. híreivel mind a papoknak, mind a híveknek lelki támaszul szolgált. A lengy. hagyományos imákra épülő imakv-et 1939. XII: szétosztották a menekültek között. A lengy. papoknak a menekültek táboraiban történő szolg-a érdekében Serédi érs. közbenjárt a világi hatóságoknál, akik nem gördítettek akadályt a lelkészek működése elé. Az 1940. III. 2: kiadott rendelet tartalmazta a lengy. katonai internáló táborokban felsőbb egyh. hatóság utasítására szolgálatra jelentkező lengy. lelkészekkel kapcsolatos eljárás szabályait. E szerint a lelkészek az egyh. ügyekben a m. r.k. tábori ppségnek, egyébként a tábor parancsnokának vannak alárendelve. Radonski mpp. feladata a tábori ppség melletti szaktanácsadás lett. A Lelkipásztori Hiv. vez-je részt vett a HM 21. oszt-ához kapcsolódva működő Lengy. Katonai Képviselet értekezletein is. A lengy. papok számára, tekintettel arra, hogy egy lelkészhez több tábor is tartozott (100 tábornak volt 40 papja) szabad mozgást és táboron kívüli lakást engedélyeztek. A hadtestparancsnokságokat utasították, hogy a beosztott lengy. lelkészeknek szolgálatuk ellátására módot, lehetőséget és támogatást nyújtsanak. A pp-kari értekezlet 1940. III. 13: engedélyezte számukra vasár- és ünnepnapokon a binálást, ill. arra az esetre, ha a hívek tp-ba nem juthatnak el, →tábori oltár felállítását. - A többi menekülthöz hasonlóan a lengy. papok is nehéz anyagi körülmények között dolgoztak. Az esetenként érkező pénz- és ruhaadományok összefogására, hercegprímási engedéllyel, →Mészáros János bpi érs. helytartó vez-ével 1940. II. 20: megalakult az esztergomi főegyhm-ben a Menekült Lengy. Papokat Segélyező Papi Biz. Tevékenységéről III. 13: pp-kari értekezleten számolt be Mészáros János. Eszerint a bpi Közp. Tanács 2000, a hgprím. 3000, az esztergomi főszékeskápt. 1500 P-t adott a menekült papok segélyezésére. A konferencián a pp-ök elhatározták, hogy a segélybiz-ot felállítják saját egyhm-jükben is. A BM IX. oszt-a szintén támogatta a lengy. papokat, 2,50 pengőt folyósított naponként és fejenként. A HM 21. oszt-a a táb. lelkészeknek tiszti rendfokozatuknak megfelelő összeget juttatott, amit az inflációval időről-időre emeltek. - A lengy. papok igehirdetési és gyóntatási joghatósága minden menekült lengy. r.k. hívőre kiterjedt. A polg. és katonai táborokban külön lengy. misét mondtak, nagyobb egyh. ünnepek előtt lelkigyakorlatot tartottak. Különösen emlékezetesek maradtak elsősorban a gyerekek számára a húsvétok és a karácsonyok az elmaradhatatlan ajándékcsomagokkal. -

Bár a ppi kar vigyázott, hogy a lengy-ek támogatása a kényes külpol. helyzet miatt „sajtólárma” nélkül történjék, a ném. nagykövetség figyelmét nem kerülték el a lengy. misék. Ezeken a m. lakosság is részt vett, így azok a lengy-ek melletti rokonszenv-tüntetésekké váltak. A ném. követ sorozatos tiltakozásaí ellenére a helyzet alapvetően nem változott. A lengy. katonaénekkarok m. tp-okban énekeltek, és a miséken újra és újra fölcsendült az „Isten, ki a Lengyelhont...” c. egyh. ének, a lengy. himnusz a m. és a lengy. hívek ajkán. A Lelkipásztori Hiv-ban vezették a születési, házassági és halálozási anyakv-eket, irányították a lengy. sírok és temetők gondozását. A hivatal vez-je időről-időre meglátogatta a táborokat, ami egyrészt a menekültek lelki erősítését szolgálta, másrészt a helyben működő pap számára adott iránymutatást. Különleges lelki és anyagi ellátásban részesült az ifjúság, hiszen mind a kat., mind a nemzeti jövő érdekében egyik legfontosabb feladatnak a fiatalok vallásos nevelését tekintették. A számukra szervezett elemi, gimn-líceumi és szakmunkásképző isk-kban a lengy. lelkészekre kettős feladat hárult. Egyrészt maguk is részt vettek az oktató-nev. munkában, másrészt segítették az idegileg kimerült, sok esetben család nélküli, közöttük zsidó gyermekek beilleszkedését (zsidók esetében a mentést is). Az utóbbi célt szolgálta a ker. igazolások mellett a Lengy. Menekült Árvák Otthona Vácott, ahol Boharczyk atya szolgált. - Balatonbogláron működött a korabeli Eu. egyetlen →lengyel gimnázium és líceuma. Itt Czelusniak atya a hitokt-on kívül az ifj. számára rendszeresen tartott szentmisét és lelkigyakorlatokat. A gimn-ban Mária Kongr. is volt. →Varga Béla plnos, kisgazdapárti képviselő sokat segített az isk. megszervezésében és a helyiségek biztosításában. - A gyerekek hittan-oktatását és az elsőáldozások megszervezését Bpen a kőbányai lengy. tp. papja, Danek Vince irányította. -

A felnőttokt-t szolgálta a Lelkipásztori Hiv., a Lengy. Követség és a Katonai Képviselet együttműködésével létrejött Lengy. Kat. Szabadegyetem, melyet Radonski pp. 1940. II. 11: nyitott meg Bpen. Eszmei irányítását 3 tagú kuratórium végezte, végrehajtó szerve az igazgatóság volt. A foglalkozásokat az egyes katonai és polg. táborokban szabad egyetemi csoportokban tartották, melyek élén a lengy. lelkész és a lengy. táborparancsnok fölterjesztése alapján az igazg. által kinev. csoportvez-k álltak. Hittant, lengy. irod-at és tört-et, mo-i ismereteket, közgtant, rádiótechnikát, jogot, egészségtant stb. oktattak, még papképzést is folytattak. - A Lelkipásztori Hiv. részt vett a lengy. illegális mozgalomban is. A konspirációban működő Evakuációs Iroda irányította a lengy. katonák, katonakorú fiatalok kijuttatását Fro-ba, majd a Közel-Keletre. A Lelkipásztori Hiv. és a papok tevékenységére derítenek fényt a hadtestparancsnokságok jelentései. A szabadon mozgó lelkészek tartották a kapcsolatot a közp. és a táborok között. Gyakran ők váltották meg a vonatjegyeket. Mivel legtöbbjük a táboron kívül lakott, hozzájuk feltűnés nélkül érkezhetett polg. ruha, cipő. Prédikációikban távozásra buzdítottak, sok helyütt a vasárnapi misét használták fel a katonák a szökésre. A lelkészek ellen megindított vizsgálatok alapján ejtették a vádat, v. bevonták működési engedélyüket. Az is előfordult, hogy a nyomozás közben v. előtt a lelkész megszökött. Egy ideig m. rendházakban bujkáltak, majd a vihar elültével másik táborban jelentkeztek szolgálatra. Sok esetben ők is elhagyták az orsz-ot. A nagyarányú szökések ismételt ném. tiltakozást váltottak ki, ami miatt távoznia kellett a lengy. követség több tagjának, és Serédi hgprím. tanácsára 1940 nyarán Radonski pp. is elutazott. Előtte azonban Piotr Wilk-Witoslawski OFM (titkár: Stanislaw Rzepko-Laski), ill. Anastazy Rutkowski vezetésével civil személyeket ellátó, ill. táb. lelkészi részleget állított fel. A továbbra is egy szervezeti egységet alkotó Lelkipásztori Hiv. vez-jének a m. hatóságok elfogadták Wilk-Witoslawskit. -

Bárdossy László min-elnöksége idején ném. nyomásra a lelkészek szolg-a a kevesebb tábor ellenére is nehezebb lett. A Hiv. levelezésének cenzúrázására irányuló szándék megbukott Witoslawski ellenállásán, aki 1941. IX. 24: mint a Lengy. Polg. Bíróság vez-je átadta Marian Steifer ezr-nek, a Lengy. Katonai Képviselet vez-jének a londoni emigrációs kormány lemondásra fölszólító parancsát. A m. katonai felső vezetés bizalmát élvező Steifer lemondatása nem maradt következmények nélkül. Az atyát, titkárát és a lemondást javasló Bogdan Stypinskit, a londoni kormány pénzügymin-ének megbízottját a siklósi tiszti büntetőtáborba internálták, ahonnan 1942. XII: szabadultak. A Hiv. vezetését ezalatt és hivatalosan szabadulásuk után is Staczek lelkész látta el. A Lelkipásztori Hiv. kezdeményezte azt az akciót, melynek keretében a lengy. menekültek Mo. iránt érzett hálájuk megörökítésére kis kpnákat, szobrokat, emléktáblákat állíttattak. Az átadási ünnepségekről a Wiesci Polskie rendszeresen tudósított. - A Lengy. Lelkipásztori Hiv. szerteágazó tevékenységéhez az anyagi hátteret több forrás biztosította. Támogatta a Polgári Biz., m. szervek, s jelentős összegeket kapott az Apostoli Nunciatúrától a Pápai alapból. Staczek atya 1943 év eleji elszámolása szerint 60 ezer P segélyt kaptak innen és kb 5 ezer db lengy. nyelvű evang-ot, melyet szétosztottak a menekültek között. A londoni emigráns kormány a továbbítási nehézségek ellenére szintén küldött pénzt. Az Ap. Nunciatúra kezdettől mind anyagilag, mind erkölcsileg támogatta a Hivatal működését. Angelo Rotta XII. Pius p. kérésére 1943: meglátogatta az internálótáborokat. -

Mo. ném. megszállása idején még kb. 30 lengy. pap volt az orsz-ban. Segélyezésüket (hasonlóan a polg. menekültekéhez) a BM megszüntette. Helyzetük akkor rendeződött, amikor a HM 21. oszt-ához, majd a Nemzetk. Vöröskereszt védnöksége alá kerültek. Rutkowski atya közbenjárására Serédi hgprím. egyetértésével a m. papság is a segítségükre sietett: lengy. papokat alkalmaztak segédlelkészként. - A Hiv. vez-jét a Gestapo letartóztatta. A nuncius 1944. VII. 21: mind a civil, mind a katonai szolg-ban lévő lengy-eket a tábori ppség vikáriusa, Anastazy Rutkowski alá rendelte. - A lengy. tábori lelkészek helyzete a nyilas uralom alatt lényegesen megváltozott: kintlakásukat és szabad mozgásukat megszüntették. Serédi hgprím. próbálta kimenteni őket a táborokból, de kérését elutasították. A táborlakókat 1944. XII: elindították Ny-ra, sokan a mauthauseni koncentrációs táborban pusztultak el. Sokukat azonban m. barátaik, vidéki plnosok, rendházak bújtatták, s megérték a háború végét. Az Ap. Nunciatúra is részt vett a lengy-ek mentésében, sok lengy. zsidó, m. sorstársaihoz hasonlóan, innen kapott menlevelet. - A m. r.k. Egyh. a Vatikánnal és a m. állam angol orientációjú vezetőivel hozzájárult ahhoz, hogy a lengy. menekültek Mo-on a háború alatt megfelelő körülmények között élhettek. A lengy. papoknak nyújtott támogatás pedig keresztezte a lengy. értelmiség és papság megsemmisítését célzó német törekvéseket. -

1945. II: Bpen megalakult a Mo-i Lengy. Hazatelepítési Biz. Munkájában az egyh. és még m. földön tartózkodó lengy. papjai is részt vettek. Miután 1945. IV. 27: elhunyt a súlyos beteg Danek Vince, Rutkowski utolsó hivatalos tevékenységeként kinevezte T. J. Oramust a kőbányai lengy. tp. lelkészének, s IX: az utolsó transzporttal hazatért. Ezután Mo-on elsősorban a régi emigránsok és leszármazottaik, valamint a m-okkal házasságot kötött lengy-ek maradtak. Csombor Erzsébet

Reiners Adolf: Mária, segíts! Függelékben imádságok a közös m-lengy. védőszentekhez. 6. kiad. Bp., 1937. - Egyh-ak a változó világban. Esztergom, 1991. (Csombor Erzsébet: A Lengy. Lelkészi Hivatal működése Mo-on a második vh. idején) - Magyarok K és Ny metszésvonalán. Esztergom, 1994. (Csombor Erzsébet: M-lengy. egyh. kapcsolatok a XX. sz-ban) - Menekült Rapszódia. Lengy-ek Mo-on 1939-1945. Bp., 1999. - Kaczmarek, Urszula: Na wegierskiej ziemi Rzecz o Polonii wegierskiej. Poznań, 1999.